Kezdőlap
Német juhászkutya, 100 éve indult hódító útjára
Német juhászkutyastandard (FCI 166)
Német juhászkutyáról
Német juhászkutya - A tehetséges sztahanovista
Az olyan, nem feltétlenül az...
Német juhászkutya, show kutya? munkakutya?
Német juhászkutya - A kívülállók szemével
Miért van a világon Német juhászkutya?
A kiképző
Kiképzés - Gondolatok a Biehler-előadás kapcsán
Német juhászkutya tenyésztés
Tenyésztés - Az etalon I. rész
Tenyésztés - Az etalon II. rész
Tenyésztés - Az etalon III. rész
Tenyésztés - Játékszabályok
Más kutyafajták
Galéria







 Német juhászkutya -

  A tehetséges sztahanovista

 

Bár az ember azt gondolná, hogy könnyű írni egy olyan népszerű és ismert kutyafajtáról, mint a német juhászkutya, ám ez korántsem így van. Erről a fajtáról, melyet még a kutyák terén kevésbé tájékozottak is ismernek, szinte csak szuperlatívuszokban szokás beszélni.

 nemetjuhaszkutyaAz évek hosszú során már annyian elismételték, hogy a farkaskutya a legokosabb, legsokoldalúbb és így tovább, hogy már mindenkinek a könyökén is ez jön ki. (Kész csoda, hogy annak idején a Leg-leg-leg-et is a húsz-negyven forintos kérdések szorításában előszeretettel vergődő, interaktív telefonosvetélkedő-mögül, Rózsa György, és nem egy német juhászkutya vezette). Fentiek okán nagyon nehéz valami újat mondani róla, vagy más aspektusból megközelíteni a német juhászkutyát. Arra gondoltam, hogy a fajta egyébként valóban kiváló képességeinek magasztalása helyett inkább azokra az adottságokra, illetve az adottságokat kiaknázó, formáló hatásokra próbálok rávilágítani, melyek a német juhászkutyát elsőrendű szolgálati-, munka- és sportkutyává tették.

 

 

 

Tartalomhoz a forma

 

 A német juhászkutya későbbi sikereinek záloga vélhetően már kialakulásának kezdetén eldőlt. A fajta atyja, Max von Stephanitz lovassági kapitány ugyanis nem akart mást, mint egy jól dolgozó, sokoldalú kutyafajtát létrehozni, mely törekvés legtisztább esszenciáját ő maga így fogalmazta meg: A német juhászkutya tenyésztése használati kutyák tenyésztését jelenti, ez kell, hogy mindig a célunk legyen, vagy fel kell hagynunk a német juhászkutyák tenyésztésével.

 Miért pont a juhászkutyákban ismerte fel enemetjuhaszkutyannek lehetőségét? Bizonyos elbeszélések alapján gyakorlatozás közben a Rajna völgyében dolgozó juhászkutyák látványa hatott rá oly lebilincselően, hogy ihletet kapott egy új fajta megalkotására. A teljes igazságot nyilván sosem fogjuk megtudni, mégis el kell ismernünk a kapitány választásának helyességét, és nem csak azért, mert utólag az élet is őt igazolta. Az előző számunkban szereplő aussie kapcsán már körbejártuk azt a témát, hogy vajon miért pont a juhászkutyák azok, melyek általában a kutyás munkák, sportok területén az élvonalban szerepelnek. A terelő juhászkutyának összetett ösztönös képességekre, születetten magas intelligenciára, önállóságra, ugyanakkor engedelmességre van szüksége munkája során. Ráadásul a német juhászkutya kialakításának kezdetén még csak hírből sem hallottak hobbikutyázásról, vagy show-kiállításokról. A kutyákat meghatározott feladatok elvégzésére tartották, és azoknak az egyedeknek nem volt hely a Nap alatt, amelyek ehhez nem rendelkeztek a megfelelő képességekkel.

 Stephanitz tehát igen jó érzékkel választott magának alapanyagot az új fajta megalkotásához, ám a neheze még csak eztán következett. A pásztorok ugyanis nem sokat törődtek kutyáik küllemével, csak és kizárólag munkaalkalmasság alapján szelektáltak. Ennek megfelelően kutyáik igen változatos, heterogén képet mutattak. Az 1899-ben, Stephanitz elnöklésével megalakuló Német juhászkutya Egyesület (SV) végül két alaptípusból (kisebb, zömökebb álló fülű és nagyobb testű, hosszabb szőrű) kiindulva kezdte meg nemesítőmunkáját, mely nemcsak a német juhászkutya, mint fajta létrehozása miatt volt korszakalkotó, hanem elképzeléseiben és azok megvalósításában messze megelőzte korát mondhatni, hogy a munkakutya-tenyésztés alapvetéseit fogalmazta meg.

 nemetjuhaszkutyaEzek közé tartozik az 1910-es évet követően a kutyák származásának pontos nyilvántartása, valamint a tenyésztésbe vételhez szükséges munkavizsga bevezetése, majd a 20-as években a tenyészegyed-kiválasztás (körung) gyakorlata. Amellett, hogy az egyesület szakmailag és morálisan is igen magas szintű munkát végzett, ügyeltek arra is, hogy a megszületett fajta kellő publicitást kapjon minél szélesebb körökben. Hamar felismerték, hogy a mezőgazdaság fejlődése alkotásuk létét veszélyezteti, hiszen egyre kevésbé lesz szükség a kutyák munkájára. Ezt megelőzendő, idejekorán propagandát indítottak a német juhászkutya népszerűsítésére minden olyan területen, ahol kutyák dolgoztak. Állítólag még a vadászokat sem kímélték, és valóban akadtak olyanok, akik e fajtával vadásztak (Oldenburg nagyherceg, vagy a porosz herceg, Eitel Friedrich), de még az Északi tenger rákászainál is futottak egy PR-kört, a német juhászkutyák erejét, szimatát és tájékozódását dicsérve. Végül elsősorban a katonaság és rendőrség körében találtak komoly érdeklődésre. Ettől kezdve a német juhászkutya szolgálati kutyává lépett elő. Ez annyira jól sikerült, hogy az I. világháború idején a hadsereg valósággal besorozta a fajtát. A fronton a kutyák elsősorban szanitécfeladatokat láttak el, elsősegély dobozt cipeltek, de hírvivőként és sebesültkeresőként is teljesítettek szolgálatot. Ánemetjuhaszkutyam a fajta nemcsak a harcmezőn bizonyította rátermettségét. A háború után a rehabilitációból vette ki részét, a szanatóriumok parkjaiban kísérgetve a sebesülésükből lábadozó katonákat. Szintén német juhászkutyákra alapozták a világ első, Oldenburgban létrehozott vakvezető kutyakiképző-iskoláját, is a háborúban megvakult katonák megsegítésére. A fajta idővel kikerült a szolgálati berkekből, és gyakorlatilag az élet minden területén kamatoztatta kimagasló képességeit, a munkakutya-versenyektől a lavinamentésig.

 

 

 

A farkasbőrbe bújt kutya

 

 Minek is köszönheti karrierjét a német juhnemetjuhaszkutyaászkutya? Egyszerűen úgy fogalmazhatnánk, hogy ebben a fajtában gyakorlatilag minden olyan képesség egyszerre megtalálható, ami sok más fajtában külön-külön. Vegyük például a testalkatot, mely a népies farkaskutya elnevezését ihlette. Mindenekelőtt tisztázzuk: a német juhászkutyának semmivel sincs több köze a farkashoz, mint a pomerániai törpe spiccnek. Még a fajta kialakulásának hajnalán irányultak halovány törekvések a farkas felhasználására, arra hivatkozva, hogy ezáltal nemesebb megjelenést és acélosabb ellenállóképességet hoznak a fajtába, de szerencsére a józan mérlegelés győzedelmeskedett eme elképzelés felett. A későbbi - ettől teljesen független - kutatások bizonyították, hogy a farkas nem kutya, és nem is lesz azzá; keresztezései révén sokkal inkább a problémák, mintsem az előnyök kerültek előtérbe. Még emlékszem azokra az évekkel ezelőtti híradásokra, melyek az USA-ban történt kutya-farkas hibridek okozta balesetekről számoltak be. Amerikában ugyanis egy időben divat lett kutyákat farkassal keresztezni, hogy aztán a szomszédoknak lehessen büszkélkedni vele. A gond csak az volt, hogy ezek az állatok rendelkeztek a farkas, mint vadállat kiszámíthatatlanságával, ugyanakkor kutyavérük révén elvesztették a vadállatok emberrel szembeni gátlásos tartózkodását. Mindehhez pedig elképesztő mozgásigénnyel rendelkeztek, melynek levezetése nélkül igen frusztrálttá váltak, és csúnya baleseteket okoztak.

 nemetjuhaszkutyaEgy azonban biztos: a német juhászkutya külleme valóban ősére hajaz, aminek hátterében több ok is állhat. Ebben szerepet játszhatott Max von Stephanitz romantikus hitvallása is, mely szerint a mai ember kutya iránti szeretete az utolsó híd a Földanyához, de még valószínűbb, hogy e téren a kapitány racionális énje került előtérbe. A farkas természet alkotta testfelépítése, testalkata a lehető legtökéletesebb, amire szüksége lehet. Stephanitz ezt másolta a német juhászkutya megalkotásakor, hiszen minek változtatni azon, ami tökéletes.

 Ennek az elképzelésnek megfelelően az ideális munkakutya, azaz német juhászkutya funkcionálisan a legmegfelelőbb felépítéssel rendelkezik. (Most tekintsünk el a modern, pontyhátú, csapott farú német juhászkutya "érdekes" látványától). Testmérete kellően nagy a legtöbb feladat ellátásához, ám mégsem olyan nehéz, hogy akadályozza a gyors mozgásban. Fizikuma ellenálló és igen kitartó. Az ideális juhász/munkakutya nem lehet lassú vagy tohonya, de nem is vágtázik állandóan ész nélkül. Kitartóan tud ügetni, akárcsak a farkas, és ebben a jármódban nagy távolságok megtétele sem jelent számára akadályt, de ha a szükség úgy hozza, igen gyors mozgásra is képes. A fajtára jellemző álló fül és hosszú orr megint csak a természet műhelyében készült, és nem oktalan célt szolgál. Amellett, hogy ez az anatómiai elrendeződés minden bizonnyal kifogástalan érzékelést és kommunikációt biztosít, szerepet játszik a korábban említett fizikai állóképesség fenntartásában, hiszen ez a fej és pofaszerkezet biztosítja az optimális hűtést és zavartalan levegővételt a kutya számára. Nem véletlen, hogy a német juhászkutyát a világ minden táján, minden éghajlati viszony mellett tudják használni.

 

 

 

Agyban nagy

 

 nemetjuhaszkutyaBár a német juhászkutya megjelenése valóban attraktív, igazi erénye mégiscsak a fejében rejlik. Ezt mindenképpen eredetileg terelő juhászkutya mivoltának köszönheti, mint oly sok kiemelkedő intelligenciájú fajta, ám a német juhászkutya esetében ennél némiképp többről van szó. A kezdetektől fogva magas szintű elvárásoknak megfelelni akaró, tudatos tenyésztői törekvések hatására e fajtába valahogy egyszerre sikerült beleszuszakolni mindazokat a kiemelkedő tulajdonságokat, amelyek más munkakutyafajtákban is fellelhetők, de külön-külön. Ezt akarva-akaratlanul a konkurens fajták tenyésztői, kiképzői is elismerik, mikor saját fajtájukat a német juhászkutyához hasonlítják. Ekkor gyakran elhangzik: ez nem egy német juhászkutya, ami a gazdák belátásától, vérmérsékletétől függően beletörődő vagy éppen cinikus felhangot kap.
De mi az, ami nem jellemző a német juhászkutyára? Kevésbé pörgős és érzékeny, mint egy malinois vagy dobermann; nem olyan akaratos, mint egy schnauzer vagy boxer; és nem olyan büszke, önálló, mint egy rottweiler. Vagyis alaphelyzetben mentes a szélsőségektől, és minden olyan viselkedéstől, amely megnehezítené a vele való munkát. Kritikusai sokszor éppen ezt vetik a szemére, és gyakran hangoztatják: jelleméből hiányzik a karakteres egyéniség, szolgalelkűnek, robotkutyának titulálják. Ezen a ponton azonban ismét vissza kell utalnunk a terelő juhászkutya karakterére, melynek egyik legmarkánsabb tulajdonsága a szolgálni akarás, a gazdának való megfelelni vágyás, melynek során saját akaratát önként képes gazdája parancsának alávetni.

 Mindazonáltal ez a lesajnált szolgalelkűség az, nemetjuhaszkutyaaminek a német juhászkutya fennmaradását, sőt későbbi sikereit is köszönheti. Emlékezzünk csak: a fajta a terelő munkakör megszűnésével viszonylag korán fegyveres testületekhez (rendőrség, katonaság) került. Az ezen szervezetek keretein belül folytatott hivatásos kutyázás számára a laikusoknak is viszonylag könnyen kézben tartható, jól irányítható, problémamentesen kezelhető, mentálisan igen terhelhető fajtára volt szükség. Ebbe szorosan beleértendő az is, hogy a kutyáknak a nem ritka gazdaváltást (átvezénylés, leszerelés) is komolyabb probléma nélkül át kellett vészelniük, nem burkolózhattak búskomorságba, újdonsült gazdájukkal is együtt kellett működniük. A mindenkori vezetője felé irányuló lojalitása és engedelmessége éppen, hogy nagy előnyére vált a német juhászkutyának az olyan, tekintélyelven működő szervezetekben, melyeknek a parancsoknak engedelmeskedő, uniformizált tömeg megteremtése létkérdés.

 Az a törekvés azonban, hogy a német juhászkutya megmaradjon a szélsőségektől mentes arany középúton, önmagában véve csak egy átlagos, tizenkettő egy tucat fajtát eredményezett volna. Ez semmiképpen sem lehetett cél, hiszen nem lett volna összeegyeztethető a fajtától elvárt magas szintű teljesítménnyel. Nehézségek nélkül, egyszerűen csúcsra járatni azonban csak olyan kutyát lehet, mely képes a különböző ingerek által kiváltott, eltérő intenzitású idegtevékenységek között stabilan,nemetjuhaszkutya megbízhatóan váltani. Vélhetően mindezen tulajdonságok együttes megléte az, ami a német juhászkutya zsenialitásáért felelős. Ez az, ami miatt a világ vezető szolgálati, munka- és sportkutyája vált belőle, és szintén ennek köszönhető, hogy állományszinten e fajta egyedei felelnek meg legnagyobb számban a fent említett követelményeknek.

 

 

 

Német juhászkutya = kutyakiképzés

 

 nemetjuhaszkutyaBár a fajta hegemóniája az utóbbi években valóban gyengülni látszik, az tény, hogy a német juhászkutya a "kutyakiképzés hajnala" óta teljesíti a szolgálatot az ember oldalán. Kezdetben a kutyakiképzés a rendőrség, katonaság, határőrség hatáskörébe tartozó speciális szolgálati tevékenység volt. Később ez szivárgott át a civil szférába, és vált idővel népszerű szabadidős tevékenységgé, mely különböző ágakon haladt, majd manifesztálódott munkaversennyé (IPO), akadályversennyé (agility), illetve más egyéb hivatásos szolgálattá (lavina-, romkereső katasztrófakutyák), és még ki tudja mivé... 

 A klasszikus munkakutyázás és versenyzés a mai napig az egykori szolgálati felhasználásban gyökerezik. Ez az a terület, melyből aztán a különböző irányzatok meríthettek, hiszen olyan komplett követelményrendszert állít, amely gyakorlatilag a kutyákkal szemben támasztható alapelvárásokat összegzi, melyek az élet bármely területén hasznosíthatók: fegyelmező fázis = engedelmesség; őrző-védő fázis = személy-, tárgy-, objektumvédelem; nyomkövetés = keresési munka.

 A hobbivá alakult munkakutyázás, nemetjuhaszkutyakülönösen az "ősidőkben", a katonaságtól átvett poroszos gyakorlatot követte, mely a kompromisszumoktól mentes követelmények precíz végrehajtása érdekében olykor durva, főként par-force (kényszerítésen alapuló) elemeket alkalmazott. (A mai modern felfogás, az inkább jutalmazáson, illetve pozitív megerősítésen és a kutya belső motivációján alapuló kiképzésmetodika csak később született meg.) Azt nagyon nehéz megállapítani, hogy az említett kiképzéstechnikát alakították a fajta jelleméhez, vagy fordítva, és a fajta idomult ezekhez a módszerekhez. Tény azonban, hogy a német juhászkutya nemcsak végigkísérte a kutyakiképzés kialakulását, de nyomot is hagyott annak fejlődésében. Amolyan "kísérleti nyúlként" végigélte minden irányzat tanítási módszereit, minden körülmények között állta a sarat, maradandó károsodás nélkül elviselte az olykor szélsőséges bánásmódot is - ahogyan azt tőle mindig is elvárták -, változatlanul kimagaslóan teljesített, és egyfajta mércévé, etalonná vált.

 

 

 

A butaság hatalma

 

 nemetjuhaszkutyaAmilyen magas szintű intelligencia jellemzi a német juhászkutyát, olyan ostoba gondolkodás a divatot vakon követő emberek széles rétegeit. Mivel a fajta vonzó külsejű, "okos" kutya hírében állt, ráadásul tartása sosem volt "luxus", elég volt néhány film (Rin-Tin-Tin, Kántor, Kutyám, Jerry Lee, Rex felügyelő) ahhoz, hogy időről-időre mindenki "farkaskutyát" akarjon tartani, hiszen olyan szép és értelmes. Aztán hamar kiderült, hogy a kutya nemcsak, hogy nem old meg bűnügyeket, nem mosogat el, nem matekozik a gyerekkel, de még le is kell vinni sétálni, ráadásul ez önmagában nem elég neki: labdázni, játszani kell vele, különben állandóan nyughatatlan lesz, és mindig valamit tönkretesz. Sőt, meglepő módon alapból nem tud semmit, tanítani kellene, mert anélkül rángat, macskát hajkurászik, nem jön vissza, engedetlen - szóval, kibírhatatlanul viselkedik, pedig hát a filmekben nem ilyennek tűnt...

 Mindez azonban csak az érem egyik oldala. A szűnni nem akaró kereslet hatására a német juhászkutya sok esetben olcsó tömegtermékké silányodott, mellyel szemben az egyetlen követelmény már legfeljebb csak az volt, hogy szépen álljon a kiállítási ringben. Ennek hatására a fajta nemcsak rohamosan veszített azokból a remek tulajdonságaiból, melyek egykor a csúcsra emelték, de a valaha szívós és igénytelen munkakutya egyedei egyre növekvő számban szenvednek egészségügyi, idegrendszeri problémáktól, és válnak saját maguk szomorú paródiájává. Mindezek persze szorosan összefüggnek a túlzott népszerűséggel, valamint a fajta - közkedveltségéből adódó - hatalmas populációjával. Nyilvánvaló, hogy nagyobb létszámból több a jó, de több a rossz kutya is.nemetjuhaszkutya

 Ezt mindenkinek észben kellene tartani, akit megragadott a német juhászkutya intelligenciája, szolgálatkészsége, sokoldalúsága, munkabírása, és úgy dönt, hogy társául választja. Ahogyan azt is, hogy ez a fajta rendszeres foglalkoztatást, mozgatást, tanítást igényel. Munkakutyának született, mindig is az volt, és ennek is kell maradnia. Tehát az embernek elsőként azt kell átgondolni, hogy képes lesz-e biztosítani kutyája számára azt a rendszeres szellemi és fizikai elfoglaltságot, melyet megkövetel. Nem kötelező persze profi versenyzésben gondolkozni: bármilyen tevékenység - akár a hétvégenkénti laza kutyasulizás is - megteszi, ahol a német juhászkutya próbára teheti szellemi és fizikai kapacitását. Nem mellékesen a szimpla alapengedelmességi feladatok megtanításával sokkal kellemesebb és kényelmesebb is lesz a vele való együttélés.

 Az elmúlt évek, évtizedekben az állományban bekövetkező változások miatt hatalmas csalódástól kíméli meg saját magát és közvetlen környezetét az, aki egyéni céljainak legmegfelelőbb kutyáját fáradtságot nem kímélve, alapos utánjárást követően, a lehető legjobb helyről, ellenőrzötten egészséges, idegrendszerileg tökéletes, bizonyítottan megfelelő képességekkel rendelkező szülőktől szerzi be. Csak ez nyújthat valamiféle garanciát arra, hogy megtalálja a számítását, és azt kapja, amit a német juhászkutyától elvár.

 

Balaskó Norbert

 







www.nemetjuhaszkutya.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!